Emberek – ismertek és elfeledtek, akik Ikervárott születtek, éltek vagy csak jártak. Hatással voltak az itt történtekre, vagy csak hírünket vitték a nagy világba, vagy csak az én kis életemhez kapcsolódtak valahogy. Értelemszerűen az érintettek kiválasztása teljesen szubjektív és minden arra érdemes emberre nem lesz időm sort keríteni. Sok értékes emberről való megemlékezésre adok még másoknak esélyt.
Szokták mondani, hogy csak a szépre emlékezik az ember. Nem közlök olyant, amely negatívan mutatna be valakit. Tudom, ez egyoldalúnak tűnik, de jelenleg ebben az országban olyan gyűlölet és félelem hullám uralkodott el, hogy a legjobb szándékot is képesek kiforgatni. Az internet arctalansága pedig a párbeszédek színvonalára, hangnemére rányomta a bélyegét. Ha tehetem, kerülöm a negatív embereket, amikor olyan sok jó is van, akkor miért vesztegessek egy kellemetlen egyénre egy percet is?
Medvegy Antal? Ismernünk kellene? Milyen kapcsolatban volt Ikervárral?
A sárvári Tinódi Lantos gimnázium igazgatója volt 1957 és 1980 között. Sok ikervári tanult itt és a tanárok között is többen ikervári gyökerekkel rendelkeztek és rendelkeznek. A mi évfolyamunkból például hatan mentünk tanulni a Tinódiba anno.
Halálának 30. évfordulója lesz idén. A teljesség igénye nélkül egy rövid életrajz, egy megemlékezés, három könyvének bemutatása, három írásának felelevenítése.
Végül pár szó a gimnáziumról, azokról a tanárokról, akik majdnem a kezdetektől végig együtt tanítottak vele. Majd újra kapcsolódnék Ikervárhoz, az onnét származó gimnáziumi tanárokkal.
Személyes kapcsolódásként - Medvegy Antal volt a történelem tanárom az első évben és négy évig az igazgatóm volt, mi voltunk az utolsó érettségit tevő osztálya.
Szatmári József plébános 1993-ban hunyt el, halálának 30 éves évfordulójára állítanék számára egy kis emléket. Oly módom, hogy a rá még emlékező emberek számára is érdekes legyen.
1965-ben helyezték át Ikervárra plébánosnak, 28 évig szolgálta az ikervári híveket. 1993 május 29.-én hunyt el 74 éves korában és az ikervári temetőben helyezték örök nyugalomra június 5.-én.
Nem lesz részletes életrajzi leírás, helyette pár gondolat, pár tárgyi emlék, egy ismert és egy kevésbé ismert hobbyjáról egy-egy példa rendhagyó módon. Az írás forrásai három Őt ismerő falubeli, Édesanyám hagyatékából, személyes emlékek és némi Arcanum kutakodásból állt össze.
Farkas Lajos festőművész 1983-ban költözött Ikervárra, a Rába utcába. 1919. november 16.-án született Tata-tóvárosban és 1998 május 21.-én hunyt el 78 éves korában Ikervárott, örök nyugalomra a sárvári temetőben helyezték el.
A 15 éves ikervári alkotó munkájának eredménye több otthon falát is díszíti, csak a rajta szereplő lányból lett asszony, nagymama és majd dédnagymama. A portrék mellett sok csendéletet és tájképet festett. Az ikonnak kiválasztott önarcképén, talán a kedvenc horgászkalapjában mereng el a világ múlásáról.
Most van a halálának 25 éves évfordulója, megpróbálok egy kis emléket állítani Neki abból, amit Édesanyámtól megörököltem, aki nagy gyűjtögető volt. Szerencsére, mert így több kiállítási meghívó és apróság maradt rám a témában.
Dénes Zsófia? Ki is volt ő? A tájékozottabbak rávágják írónő. Illetve, aki ennyit tud róla, az már azt is hozzá fűzi, hogy Ady Endre mennyasszonya volt. Bár az írónő nem ment hozzá feleségül, viszont barátja és emlékének ápolója maradt egész életében.
Hogyan kerül kapcsolatba Ikervárral? Két szálon is eljutottam hozzá.
1967-ben a nyár elején az írónő itt pihent a kastélyban, amikor Szalatnyai József az írónő negyedik férje, megfestette Batthyány Lajos képmását a gyerekotthon kultúrtermébe.
Valamint írt a nevelőotthonról, az akkor itt zajló nevelői munkáról, ami a Vas Népe újságban, ami később egy könyvben is megjelent. Vagyis jó hírünket vitte el másokhoz.
De önmagában az írónő személyisége is szolgáltat okot az érdeklődésre. 102 év alatt megélt és kiírt magából pár dolgot.
Ki volt Kuthy Lajos (1813 - 1864)?
Jókai "az irodalom grófjának" nevezte.
Gróf Batthyány Lajos titkára lett.1843-ban.
Szerda esténként fényes összejöveteleket tartott lakásán.
Szép alakjával, finom modorával, ízléses öltözékeivel az első gavallér.
"Sem előtte, sem utána nem élt meg író mesterségéből hasonló fényben.". - Mikszáth
Nagyváradon 51 éves korában halt meg elfeledve.
Nem mehetek el szó nélkül a Próza mondó nyugdíjasaink 2010-es évi eredményei mellett, az egyéni eredmények mutatják a közösség erejét is.
Markó Jánosné és Kupi János nyugdíjasaink a megyei elődöntőből bejutottak a győri regionális döntőbe, adta hírül a Vas Népe újság. De van ez tovább is...
Rá szeretném irányítani a figyelmet a nyugdíjas klub és az aktív közösségi életvitel fontosságára.
Németh János, a 14 éves ikervári kislegény lett, az akkor 7 éves gróf Batthyány Lajos inasa, akit élete végéig elkísért.
Az első "országos" hírt Batthyány búcsúlevele hozta számára 1849-ben, amikor is a miniszterelnök megemlékezett a hű Jancsijáról a búcsúlevelében, aki az utolsó napjaiban is végig vele volt, haláláig.
A második "országos" hír Németh János halála, melyről több újság is megemlékezett 1870-ben.
Ha ők érdemesnek találták elismerésre azt a szolgálatot, amit egy kis ember tett egy nagy ember mellett, akkor talán mi is megállhatunk emléke mellett egy pillanatra és megemelhetjük a kalapunkat.
Németh János gróf Batthyány Lajos inasa volt, akit kiskorától haláláig szolgált. Egy másik cikk már felvillantotta az emlékét, ami ITT olvasható.
Kérdés, hogy mi történt vele Batthyányi 1849-es halálát követően. Hol lakott, mivel foglalkozott? Kutakodásom több kérdést és feltevést felvetett. A hol lakottra kaptunk választ, a mivel is foglalkozott megfejtése még hátra van.
Felmerült, hogy hol lehet a sírja. Sírhelyével kapcsolatban számomra is meglepő módon, találtam kiindulási alapot. Ráadásul olyan jellel, amit én még tudok értelmezni, alátámasztani a családi kötödés alapján.
Sokszor nehéz eldönteni, hogy egy újsághír az emberről szól, vagy amit létrehozott. Nem is bonyolódnék bele jobban. Itt egy cikk a múltból, amiből kiolvasható Jarina József tenni akarása, látványos odamondogatása az ígéretek be nem tartása végett. Az akkori viszonyok mellett ez nagyon merész hang volt.
Az újságcikk az MHSZ élet 1977. szeptember 1-ei kiadásában szerepelt, Szabó K. Ervin írása, ekkor még tudtak írni olvasmányosan.
