|
A SZABADMŰVELŐDÉS ESZKÖZEI IKERVÁRON
Könyvtár
"A szabadművelődés legáltalánosabban használt eszköze a könyv.”/78./ - írja dr. Szatmáry Lajos A szabadművelődés kézikönyvében.
Saját könyv azonban nem állt mindenki rendelkezésére, hisz, a gazdasági nehézségek miatt nem sokan tehették meg a felszabadulás után, hogy saját könyvtárat hozzanak létre, vagy a meglévőt jelentősen gyarapítsák. Az emberek olvasási igényük kielégítésére azért a könyvtárhoz fordultak.
A szabadművelődés korszakában az általános szabadművelődési célokat az országos népkönyvtári szervezet szolgálta. Társadalmi funkciót indítottak a falusi könyvtárak megalapozására, s ebben a tevékenységben az állam is segítséget nyújtott a társadat lomnak.
Erre az akcióra rendkívül nagy szükség volt, mivel a két világháború közötti időszakban a kultúra legelhanyagoltabb területe a könyvtárügy volt. Ezen belül pedig a legelmaradottabb viszonyok között a közművelődési könyvtárak voltak, annak ellenére, hogy egy 1945-ben kelt jelentés a Vas megyei falusi népkönyvtárak számát több mint 150-re teszi.
A kötetek száma ugyanis sokszor csak 20-30 volt, s ezek a könyvek is a felszabadulás előtti kultúrpolitikát tükrözték, Erről a helyzetről így irt a Népművelési Kirendeltség vezetője 1949-ben:
"... A felszabadulás előtt Vas megyében egyetlen falusi könyvtárban volt csak meg Ady összes verseinek kötete, József Attila pedig egyetlen egyben sem. Helyettük bőven találhatók voltak Somogyváry Gyula fércművei, Herczeg Ferencnek a nagypolgárság léha életét/bemutató 'művei” /80./
De még ezek sem jutottak el sokszor a néphez, a kalendárium volt a leggyakoribb olvasmány. Ebből pedig az emberek nem tanulhattak:
"A szokásos naptári részen kívül a százesztendős jövendőmondó bölcsessége /az időjóslás, néhány szörnyűséges rémnovella, Csillag Anna, a Hosszú hajú démon, Debreceni bajuszpedrő./, az álomfejtő rész szórakoztatták az olvasót. Megjelent vagy ötvenféle ilyen és hasonló kalendárium, de 1945 előtt egyetlen kormánynak sem jutott eszébe felvilágosító és ismeretterjesztő részeket betoldani, inkább ellenkezőképpen, talán szándékosan irányították így ezeket az ostoba kiadványokat. Ezt kell hinnünk, mert közülük nem egy kiadó cég még állami szubvenciót is kapott az ilyen népbutító kalendárium előállítására." /81./
Minden bizonnyal az ikerváriaknak is ez volt az olvasmánya a felszabadulás előtt, hiszen az akkori népkönyvtár nagyon kicsi és szegényes volt.
A felszabadulás után kezdett megváltozni a helyzet. A könyvtárak nemcsak egyszerű kulturális intézmények, hanem a szocializmus építésének fontos tényezőivé váltak.
1945 után az ország egyes művelődési gócpontjain körzeti könyvtárak létesültek, egyenként több - tízezernyi kötettel. Ezeken túl szinte
minden faluban helyi népkönyvtárak jöttek létre, hiszen a cél az volt, hogy mindenki számára hozzáférhetővé tegyék a könyvet, földrajzi
helyzettől, társadalmi rangtól függetlenül.
A népkönyvtárak hálózatának kiépítése kezdetén az addig meglévőket megtisztították a fasiszta szellemű könyvektől, felmérték könyvállományukat. Erről tanúskodik ez az 1946. decemberi jegyzőkönyv:
"Szőcs János körjegyző előadja, hogy a sárvári járási gazdasági felügyelőség felhívást intézett az ikervári jegyzőséghez, hogy a községi elöljáróságok és gazdakörök kezelésében lévő gazdasági könyvtárakról kimutatást kell felterjeszteni a Járási Gazdasági Felügyelőségre. /82./
Községünkben azonban nem volt mit számba venni: ... Tisztelettel jelentem, hogy az ikervári iskolában elhelyezett népkönyvtár összes könyvei, a jegyzékkel és a könyvszekrénnyel együtt a háború folyamán elégett." /83./ - írja az ügyvezető a Törvényhatósági Népművelési bizottságnak.
1945 végén azonban már újra volt népkönyvtár, bár köteteinek száma nagyon kevés volt. Ezzel kapcsolatos a következő jelentés, amely minden bizonnyal némi túlzást is tartalmaz az olvasók és a kivett könyvek számát illetően: "A népkönyvtár könyveinek száma: 57
1945/46. tanévi olvasók száma: 1600, a tanév folyamán kivett könyvek száma: 1600
Könyvtárkezelő: Horváth Ferenc ig. tanító
Mikor van könyvkiadás: vasárnap 9 - 10«" /84./
A következő időszakban nem fejlődött jelentős mértékben a könyvtár. Valószínűleg ez az oka, hogy a gazdasági nehézségek és a látványosabb kulturális tevékenység felé fordult a figyelem.
A legközelebbi fontos dátum a könyvtárügyben 1948. - ettől kezdve aztán megindult a dinamikus fejlődés, ami egészen napjainkig tart. Ekkor került sor a könyvállomány növekedésére. Jelentőségéről adatok nem állnak rendelkezésemre, de valószínűleg komoly fejlődést jelentett, A körjegyző számolt be róla:
"Alispán Úrnak! 11379/1948. számú rendeletére hivatkozva bejelentem, hogy a községeink 1947/48.évi költségvetéseibe szabadművelődési célokra jóváhagyott összegek fel lettek használva. Könyveket vásároltak az összeg erejéig." /85./
Egy 1948 június havi jelentés szerint a szabadművelődési könyvtár állománya 83 kötet. Ennek jelentős része mezőgazdasági jellegű, a többi szépirodalom.
Abban az évben még egy jelentős eseményre került sor. Erről így számolt be a sajtó:
"A gazdakörnek 59 könyvből álló könyvtára is van, melyet éppen a közelmúltban juttatott a Fölművelődésügyi Minisztérium az ikerváriaknak." /86./
Ettől az évtől kezdve egyre jelentősebbé vált ez a művelődési intézményünk, 1955-ben a Vasmegye már a megye első népkönyvtárai közé sorolja az ikervárit. Az egyik legfontosabb tényező, amely a felemelkedést előidézte, hogy a tanács - megalakulása után - mind anyagiakban, mind pedig erkölcsiekben jelentős támogatást nyújtott. /87./
Ma már 10000 kötetes modern könyvtárunk van, függetlenített könyvtárossal.
Énekkar
Az énekkarok kulturális hatása kétirányú, hiszen egyrészt saját tagjait fegyelemre és közösségi szellemre neveli, másrészt pedig a közösségnek művészi élményt nyújthat. A felszabadulás után szerte az országban nagyon sok énekkar alakult, hiszen énekkarban felhasználható hangja nagyon sok embernek van.
1945 előtt már volt községünkben énekkar, amelyet Lakner Lajos vezetett, ez azonban nem sokáig működött.
"1945 telén énekkar alakult, melyben mindenféle korcsoport képviseltette magát. Ezt az K. énekkart Fábián Imre és Gazdag Gyula szervezte, majd Lakner Lajos újjászervezte. Először egy férfikórust alakított 20-30 taggal, majd vegyeskórussá alakult át." /88./
A kórus a templomban is községi ünnepélyeken szerepelt, de szerenádokat is adtak, Vezetését mindennemű tiszteletdíj nélkül Lakner Lajos végezte,
A vegyeskórus 1963-ban alakult át női karrá, amely ma is működik.
"Kultúrautó"
A szabadművelődés korabeli "kultúrautó" jelentése ma a művelődési autónak felel meg. A 40-es évek végén hívták életre ezt a szabadművelődési eszközt, hogy a legkisebb faluban, tanyaközpontban is fellendítsék a kulturális életet. Az egyes "kultúrautók" a törvényhatóságok vagy egyéb művelődési szervek tulajdonát képezték. Elhelyeztek bennük vándorkönyvtárakat, hangos film vetítőgépet, rádiót, hanglemeztárat, bábszínházat, és utazhatott vele néhány előadó, vagy egy egész előadó-csoport is.
Vas megyében 1949 májusától járták a falvakat. "A dolgozó parasztság napról napra érezheti, hogy gazdasági megerősödésünkkel párhuzamosan egyre többet és többet juttat kulturális téren is a falvaknak a népi demokrácia. Május 3-tól: három kultúrautó és a kultuszminisztérium állta a szabadművelődési felügyelőség rendelkezésére bocsátott hangosfilmvetítő gép járják Vas megye falvait. A terv szerint a Szaktanács kultúrautója 14 községben, a honvédség kultúrautója 10 községbe, a MINSz kultúrautója pedig 24 községbe látogat le a vas megyei körút során." /89./ - írta az akkori sajtó.
Második alkalommal 1949 decemberében indultak újra "kultúrautók" a megye falvaiba. Erről is beszámolt a sajtó december 3-án: "A DÉFOSZ országos központja a jövő héttől kezdődőleg kultúrautókat küld a Szabad Föld terjesztés során jó eredményt elért falvakba. A kultúrautóval fővárosi művészek mennek a községekbe, ezen kívül filmvetítő gépeket is hoznak Karácsonyig 34 vas megyei községbe látogat el a DéFOSZ kultúrautója." /90/
Ikervárra október 28-án jutott el. A programról készült beszámoló:
"Borgátáról de. 9 órakor indult a kultúrautó Ikervárra, Sárvárott üzemanyag vásárlást és hosszabb pihenőt tartottak. A MNDSZ sárvári vezetősége 28-án délelőttre bábjáték előadás rendezését kérte. 9 órai kezdetben állapodtak meg. Ikervárra 11 órakor érkezett meg az együttes. A község elöljárósága, nemzeti bizottság, MDP, és a rendőrőrs parancsnoka fogadta és üdvözölte a kultúrautó vezetőjét és az előadókat. Délután 3 órai kezdettel megtartott bábjáték-előadást közel 300 gyerek hallgatta meg. A bábjátékozók műsorából A.I.: Fülemüle c. verse tetszett legjobban a gyerekeknek.
A falu és a város egymásra utaltságát megmutató jelenet feltétlenül meggyőzte az apróságokat a munkás-paraszt szövetség .szükségszerűségéről. Az előadók a Kiskakas és babszem-ről szóló mesével ügyesen aktivizálták a gyermekeket. A műsor minden számát, meséket, verseket sok tapssal köszönték meg a gyerekek.
Az előadások a mozihelyiségben voltak. Az esti előadásra ismét zsúfolva volt a mozihelyiség. A község lakossága megközelíti a 3000-t. A mozihelyiség a legnagyobb terme. 180 ülőhely van benne. Mintegy 300-an zsúfolódtak össze a kultúrműsorra, Az előadásra érkezők megtekintették a mozi előcsarnokában elhelyezett kép- és könyvkiállítást. Különösen a szovjetgazdaságok eredményeit szemléltető fényképeket nézegették hosszabban és érdeklődéssel. A könyveket és festményeket nem igen nézték. A műsor minden száma elérte a kívánt hatást. Majakovszkij: A földműveshez, József A.: A szegényember szeretője c. Versek mellett L. Lenos: A helyettes c. bohózat és a Sarki boltosnál c. a hároméves tervet propagáló - jelenet egyformán nagy tetszést aratott. /Egy életen át, Az ált. isk. propaganda filmje és az orosz népi kultúrát bemutató film/ és a falu és a város egymásra utaltságát szemléltető bábjáték jelenet meggondolkodtatták a hallgatókat. Egymás közti beszélgetésükből hallottam: 'Ezek, ha komolyat, ha tréfásat akarnak, mindig igen igazat mondanak.' így nyilatkozott a legilletékesebb, a 40 év körüli parasztember, amikor nem is sejtette, hogy valaki megfigyeli, amit mond. Ezt az elismerést vehetjük akként is, hogy a népi demokrácia nagy célkitűzései utat találnak a falu dolgozói felé. Csak jól kiválasztott anyag és jó előadás kell hozzá. A kultúrautó előadógárdája, élükön Császárnéval, megoldották ezt a feladatot." /91./
Kultúrház
Ikerváron a szabadművelődés időszakában kultúrház még nem volt, de már ekkor megindult a munka felépítésére. A felszabadulás előtt és után is az egyes művelődési rendezvényeket vagy a mozihelyiségben, vagy a Kovács-féle vendéglőben tartották, esetenként pedig az iskolában.
A felszabadulás után azonban ez már nem volt elegendő, hiszen egyik sem volt megfelelő férőhelyű, arról nem is beszélve, hogy mindkettő magántulajdonban volt, így nem rendelkezhetett vele a falu.
Egyre sürgetőbbé vált egy megfelelő épület kialakítása. 1946-ban így ír az ügyvezető:
"Legszükségesebb tennivaló egy kultúrház építése volna. Nincs terem előadások tartásához, színdarabok és ünnepélyek rendezéséhez. Minden az iskolában zajlik le, habár a tantermek befogadó képessége ilyen nagy községhez viszonyítva kicsi." /92./
Természetesen a tarthatatlan állapotot a község vezető emberei ismerték, de a gazdasági nehézségek miatt csak 1948-ban tudtak anyagi áldozatot is hozni a kultúrház felépítéséért. 1948-ban indult meg a kultúrház építésének előkészítése, a- mikor is a képviselőtestület megszavazta egy Urszeg-majorban lévő épület megvásárlását, hogy építési anyagot nyerjenek. Részlet a képviselőtestületi gyűlés jegyzőkönyvéből:
"... elhatározták, hogy a kérdéses ingatlant a felépítendő kultúrház céljára elfogadják és megveszik. Azonban az épületnek a megállapított árát és az ezután befizetendő összeget magasnak tarlók, s annak lényeges mérséklését, illetve a megváltási ár leszállítását kérik..."/93,/
1949-ben a képviselőtestület már pénzt szavaz meg a kultúrház felépítésére. Részlet a véghatározatból:
"A község képviselőtestülete a megépítendő kultúrház céljára az 5 éves terv első tervévére 100.000 Ft hitelösszeget szavaz meg egyhangúlag és ezen összegnek az 1950. évi beruházási költségvetésbe veendő feltételét elhatározza." /94/
Az államosítás után 1951-ben kezdett hozzá a Kovács-féle vendéglő kultúrházzá alakításához, a felszabadulásunk 8. évfordulóján avatták fel az épületet, amely a továbbiakban megoldotta a helyhiány miatt eddig felmerült nehézségeket. 1979-ig ez az átalakított épület szolgálta a község kultúráját. Azóta egy modern, új épület tölti be a szerepét.
|
