Milyen volt az élet a második világháború után falun? Hogyan próbálták meg megélni az ünnepnapjaikat a túlélők? Művelődni, tanulni és szórakozni állami irányítással?

Pénzes Judit 1982-es szakdolgozatából megismerhetjük a falusi élet vidámabbik oldalát, a felszabadulást követő évekből. A dolgozat még az írógépes korszakból való, nem volt internet, el kellett gyalogolni a levéltárba, jegyzetelni kellett, amit elmondtak a visszaemlékezők. Olyan értékeket mentett meg kis falunk múltjából, amiket ma már nem  tudnánk összegyűjteni, ezek a képek ma már nem elérhetők.

Mi ikerváriak, a pedagógus pályája elején megtett lépéséért vagyunk leginkább hálásak. A dolgozatban sokunk szülei és rokonai szerepelnek. Köszönjük Judit!

AJÁNLÁSOM

Szakdolgozat, olyan egyszerűnek tűnő szó. Valamilyen szakmában, valaki ír egy hosszabb művet az iskola éveinek végén, bizonyítva a rátermettségét, tudását, hogy nem hiába koptatta az iskolapadot.

Értelemszerűen, nem olyan könnyű megírni és ebből fakadóan olvasni sem olyan könnyű, annak, aki nem ismeri az adott szakmát. Jelen esetünkben a „szakma” a tanítás – népművelés. Sokan azt gondolják most, hogy rá kell kattintani a vissza gombra gyorsan. Mindazok, akik nem kötődnek Ikervárhoz, nem érdekli a történelem, a társadalom tudomány, a népművelés, nos ők mehetnek a visszalépés gomb felé. De még ők is találnának itt gyöngyszemeket, amiket érdemes átolvasni, rászánni az időt.

1945 – 1949 kulturális élet egy kis vasi faluban, ahol semmivel sem volt könnyebb az élet a háború után, mint máshol. A dolgozat egy korképet (találóbb lenne a kórkép szó ide) fest le erről a korszakról a falun keresztül, a felülről vezéreltségről, az emberek tudásszomjáról, élni akarásáról, a kultúráról, jelentsen az bármit is.

A szakdolgozat Kövendi Dénes – Szathmáry Lajos - A szabadművelődés kézikönyve (1948) művére épül, de ez csak szakma művelőinek jelent valamit. A szakmai olvasókat nem kell győzködnöm.

Egy ikervárinak betekintést enged a szülei, vagy nagyszülei életének ezen időszakára, olyan fényképeket láthat, amiken még családtagjai is ott lehetnek.

A szakdolgozat 1982-ben készült. Ez fontos, mert 43 évvel ezelőtt még az írógép korszakában jártunk. Manapság egy szakdolgozat elképzelhetetlen a számítógép, az internet, a kereső szoftverek nélkül. Anno el kellett menni tollal és papírral a levéltárba, a könyvtárba, nem a fotelből kattintgatták össze a szakdolgozatot. Ezért több volt az önálló gondolat, egyedi megközelítés.

A dolgozat jeles értékelést kapott.. Pénzes Judit végig kitartott a pedagógus pálya mellett.

Nekem személy szerint adott egy fényképet Édesapámról és az egyik nagybátyámról, akik már 20-30 éve nincsenek velünk. Ezek létezéséről nem tudtam, amíg nem láttam a képeket. Ez volt a bónusz, hogy elutaztam ezekért a képekért 500 km-t. Biztos lesznek a faluban még sokan, akiknek ilyen örömet szereznek ezek a képek, amelyek a szakdolgozat nélkül nem maradhattak volna fenn.

Azokat a képeket és információkat, amelyeket a szerző 43 évvel ezelőtt össze tudott szedni a faluban, azt ma már nem tudja megcsinálni senki sem, hiába van jobb technikai felszereltsége ma már a gyűjtőnek. Nem élnek már az akkori adatközlők, a gyerekeik, pedig a régi fényképeket nem őrizték meg. Szerencsém van, hogy Pénzes Judit 43 évvel ezelőtt ezt a témát választotta és akkor, amikor még megtehette, elvégezte ezt a gyűjtést. Erre mondják, hogy manapság már kevés az akarat, ha a körülmények nem adottak. Ezt ma már nem lehetne megírni így.

Talán még egy bekezdést, arról, hogy hullott az ölembe a téma. A honlapot ismerők tudják ki volt Szabó Károly tanár úr Ikervárott. Gyűjteményéből kaptam nejétől, Nóra nénitől a szakdolgozat másolatát. De abban nem voltak benne a képek, mert anno még azok beragasztással kerültek bele a dolgozat leadandó példányába. Először elkezdtem keresni a dolgozat eredeti példányát. Szombathelyen az ELTE EKL Savaria Könyvtár és Levéltár munkatársai nagyon segítőkészek voltak, egy külső raktárban utánanéztek és megtalálták. Már csak nekem kellett megtalálnom a szerzőt, akit elsodort az élet a szülőfalujából. Segítségkérés, kis nyomozás és meg is lett a szerző, sőt vállalta, hogy engedélyt ad a szakdolgozathoz való hozzáféréshez és majdani közléséhez is. Ez a pár sor időben öt hét volt valójában. Szerencsétlenségemre, az utazás napján volt az az extra országos vihar és lehűlés. De baj nélkül megjártam azt az 500 km-t, hogy láthassam a dolgozatot eredetiben a képekkel.

Úgy vélem, hogy ha ennyi energiát belefektetett a szerző az eredeti megírásába és jómagam a megszerzésébe és közlésébe, akkor higgyék el nekem, hogy érdemes belelapozni a dolgozatba másnak is.

Egy kis személyes kiegészítés a szinjátszáshoz

Nagybátyám - Nagy Ferenc volt a rendező és szerepelt is a színműben. Az átlagon felüli alakítással megdícsért Pénzes Gergely a szakdolgozatot író Pénzes Juditnak az Édesapja. Az én Édesapám - Nagy Dezső is szerepelt a darabban, amit legalább öt faluban sikerrel adtak elő.

Végül itt egy családi emlékem. A szakdolgozatban is látható Gyöngyvirágos huszárcsákó színműről, amiben szintén szerepelt Édesapám ( álló sorban balról a harmadikként).

v20250925