|
A SZABADMŰVELŐDÉS FELADATA, JELENTŐSÉGE
"Az ország felszabadulásával új fejezet kezdődött a magyar népművelés történetében. Ezt az új fejezetet az jellemezte, hogy megváltozott a művelődésre várók, az abban résztvevők száma, másrészt fokozatosan megváltoztak azok a tartalmi jegyek is amelyek a magyar népművelődésügynek a magját képezték. Mindezeknek a változásoknak új szervezeti, irányító szerkezetet is kellett teremteni, másrészt - megkülönböztetésül a polgári kortól - attól eszmeileg is el kellett határolni. Az eszmei elhatárolás Magyarországon egy új fogalmat hozott létre, a szabadművelődés fogalmát, mely fogalom maga is 1945 és 1949 között jelentős változáson ment keresztül, de egyúttal a forrongásban lévő társadalom ideológiai kifejezőjévé is vált.
Így elmondhatjuk, hogy a szabadművelődés életének öt évében nem volt eszmeileg egységes fogalom, együtt fejlődött az ország gazdasági és társadalmi fejlődésével, és végeredményképpen akkor szűnt meg, amikor a fejlődés döntő szakasza után kialakult az új, szocialista szervezetű és társadalmú népművelés, amelynek már nem kellett attól tartania, hogy összetévesztik a régi, polgári népműveléssel, és így újra visszatérhetett a régi nevéhez, összefoglalóan a művelődésügyhöz, annak szerves részeként, amely fogalmat újabban hivatalosan közművelődés címen szoktunk összefoglalni." /20./
A szabadművelődési mozgalmat az 1948-ban kiadott A szabadművelődés kézikönyve így határozza meg:
"... a szabad művelődést igyekszik lehetővé tenni mindenki számára. Terjeszti a kultúrát; ébresztgeti és kielégíti a felnőtt ember kulturális érdeklődését előadásokkal, olvasni- és látnivalókkal. Arról is gondoskodik tervszerűen, hogy a legeldugottabb vidék, a legszegényebb ember is hozzájusson a kultúrához./21./
Ez azonban nem csak anyagi és szervezési problémát jelent; gátolta a szabadművelődési munkát addigi kulturális életünk két nagy betegsége: az osztályelnyomás és a nemzeti elnyomás. Az osztályelnyomás leginkább a parasztság elnyomásában nyilvánult meg. /22./
A szabadművelődés jelentősége/23./
A magyarság évszázadok óta nem művelődhetett szabadon, nagy tömegeiben a 17. sz. közepétől a 19. sz. közepéig egyáltalán nem, de azóta is igen szűken adagolták neki a kultúrát a fel - szabadulásig, s azt sem megfelelő formában kapta. Ráadásul az uralkodó osztály sem művelődhetett szabadon, mert a "germánság igézete" alatt állott.
Az egyenjogúságot, szabadságot a mi korunknak kellett meghoznia az elnyomott ember, osztály és nemzet számára. "A szabadművelődés tehát: az egész társadalom útja a teljes kultúrára, a 20. század legmodernebb szellemi és gazdasági vívmányai felé."
A szabadművelődés alanya a társadalom, anyaga pedig a kultúra: a tudomány, a művészet és a társadalmi élet.
A szabadművelődés története is korszakokra osztható, mégpedig három korszakra:
1, korszak 1945-1946. augusztus
2, korszak 1946. augusztus - 1948. december
3, korszak 1949. január – 1949. december
Az első korszak mindenekelőtt a szellemi felszabadulást jelentette. Ez a kor nagyon tarka és változatos, hiszen a felszabadulás következtében már mindenki művelődhetett. Az újonnan felszabadult munkások, parasztok milliói vetik magukat a tudás, a nemes és nemtelen szórakozások után. Ezt a korszakot az óriási eddig soha nem látott öntevékenység jellemzi. Az ízléssel is probléma volt, hiszen ha volt is magasabb rendű ízlés, mindenki ahhoz nyúlt, amit elérhetett. A sok különböző csoport műsora olyan vegyes, és nagy százalékban olyan értéktelen lim-lom volt, hogy ezt szinte kétségbeejtő. Mégis van egy igen pozitív oldala ennek az időszaknak. A hatalmas paraszt- és munkástömegek gondolatai ekkor szabadulnak fel, kezdenek társadalmi életet élni, most Ízlelgetik a kultúrát. Voltak alapvető értékei is ennek a kornak, hiszen az újgazdák képzését, szakmai felkészítését vállalta, megoldotta.
A szabadművelődés második korszaka súlyos problémákat vetett fel, bár az előbbi korhoz képest megszabadul a művelődésügy terén az anarchiától, a fasizmus maradványaitól, bizonyos mértékig a giccstói és a proletkulttól, kezd elszakadni a nacionalizmustól, előrehalad a klerikalizmus elleni küzdelemben. Mégis két olyan veszedelem fenyegeti, amely polgári, de jellemzően sajátos ebben az időszakban. Ez pedig nem más, mint annak az eldöntése, hogy polgári vagy szocialista elveken nyugodjék-e az előrehaladás. A polgári nézetek egyike a marxista internacionalizmussal ellentétes nemzetköziség gondolata, a másik lényege pedig az, hogy a parasztságot védi a nemzet fő mozgató erejének, népi kultúránkat egyedül és kizárólag, vagy legalábbis túlzottan nemzeti kultúránk alapjának, megújhodási lehetőségének.
A szabadművelődés harmadik korszaka a fordulat évének következménye volt, a szocialista erők diadala, a marxista szemlélet győzelmének szervezeti és tartalmi kialakulása, amely 1950-ben készen adta a tanácsi népművelés kezébe minden tekintetben a kultúrforradalmi átalakulás alapvető eredményeit./24./
A szabadművelődés szerkezete
A szabadművelődés története hivatalosan 1945. október 9-én kezdődik, amikor VKM 12.100/1945.sz. rendelete értelmében létrejön az Országos Szabadművelődési Tanács. A rendelet szerint ennek, mint a VKM tanácsadó szervének az a feladata, hogy áttekintést szerezzen az iskolán neveléséről, javaslatot készítsen elő a kérdések helyes megoldására. /25./
"Az Országos Szabadművelődési Tanács a vallás- és közoktatásügyi miniszter tanácsadó és véleményező szerve, a területi szabadművelődési tanács kerületi felügyelői a helyi szabadművelődési tanács pedig a helyi ügyvezetői." /26./
A szombathelyi Szabad Művelődési Tanács megalakulásáról így számol be a Szabad Vasmegye című hetilap 1945. november 21-i száma: /részletek/
"A közoktatásügyi miniszter az iskolán kívüli népművelés átszervezésével kapcsolatban az eddig működő Vármegyei Iskolán- kívüli Népművelési Bizottságot megszüntette és helyette elrendelte a Törvényhatósági Szabadművelődési Tanács felállítását.
Az új népművelési szerv kedden délelőtt tartotta gyűlését a vármegyeházán.
...megalakult a szakmai bizottság is, amely a tudományágak: az irodalom, a művészetek, illetőleg szakmák szerint albizottságokra oszlik. ..."
Az országban folyó szabadművelődési munkát a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szabadművelődési főosztálya fogja össze.
A miniszter a főosztály útján csak a legfőbb egységről gondoskodik és a főfelügyeletet gyakorolja. Közvetlen igazgatás és felügyelet szempontjából az ország területe általában törvényhatóságonként szabadművelődési területekre oszlik, melyeknek élén a szabadművelődési felügyelő áll. /27./
"A felügyelőnek a falvakban és a megyei városokban a szabadművelődési munka közvétlen irányítását végző hivatalos munkatársai a helyi ügyvezetők. Az ügyvezetőket a felügyelők javas-latára a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki. Munkájukért havi tiszteletdíjat kapnak. Ezt a munkakört többnyire a helyi nevelői testületek valamelyik tagja vállalja, aki a korszerű műveltséggel lépést tart s különös szervezőképességet mutat." /28./
|
