|
IKERVÁR FÖLDRAJZI HELYZETE, MÚLTJA A FELSZABADULÁSIG
"Ikervár Magyarország nyugati felében, a Kis-Alföld déli peremén, Vas megyében, a sárvári járásban, Sárvártól 6, Szombathelytől 22,5 km-re fekszik. A község az Alpok alja alacsonyabb térszínén a Rába völgyében, a folyó bal partján terül el. Területe: 35 km2 Lakóinak száma: 2222
Sárvár várossal, Csénye, Megyehid, Sótony és Rábakovácsi községekkel határos. A községhez tartozik, mint külterület: Péterfa-, Antónia-, Berek-, Úrszegi-, és Ilonka-major, valamint a villanytelep és a gátőrház." 1
Községünk egyike Vas megye legrégibb községeinek. Sírleletek bizonyítják, hogy a 400-500-as években már avar település volt itt. A honfoglalás előtt szlávok lakták, utána vált magyar településsé. Első templomát, mely a mai helyén lehetett, valószínűleg I. István király idejében építtették. István király halála után, a magyarok, a németekkel szembeni védekezés érdekében várakat építettek Szentgotthárdtól, Kapuvárig. Így került sor a Rába két partján, a Póka és a Fazék dombon az ikervárak felépítésére - innen a község neve. A várakban még Salamon király is vendégeskedett 1073-ban.
A későbbiekben a Kanizsai, a Nádasdy, majd a Batthyány család birtokába került a falu. Az 1784-es népszámlálás szerint a falu lakóinak száma 808 fő.
A Batthyány család tagjai közül Ikervár történetében jelentős szerepe volt Batthyány Lajos gróf, Magyarország első felelős miniszterelnökének, aki itt nevelkedett, a sárvári választási kerületnek - így Ikervárnak is - ő lett az első népképviselője. Ikervárra tért vissza akkor is, mikor 1848 szeptemberében ideiglenesen megvált a közszerepléstől, és itt nemzetőrséget szervezett Jellasich bán csapatai ellen. Kivégzése után a birtokot elkobozták, 1860-ban kapta újra vissza a család.
Batthyány Lajos utódai közül kiemelkedett még unokájának szerepe, aki ugyancsak Lajos volt. Ő építtette az ikervári villamos vízierőművet. Az ehhez vezető csatorna mellett az egyéb célra nem használható földekre, nemes fűzvesszőt telepíttetett, külföldi mestert hozatott, és vesszőfonó üzemet állított fel. Erre vezethető vissza Ikervár híres vesszőfonó háziipara.
A Batthyányiak cukorgyárat is létesítettek a községhez tartozó majorban Péterfán. Meghonosították a selyemhernyó tenyésztést is. 1835-ben Batthyány Lajos építtette az ikervári nagy Rába - hidat. Vízimalmot épített a család, ahol rendszeresen őröltek.
A Batthyány Kastélyt -, melyet még 1846-47-ben Ybl Miklós és Pollách Mihály tervei alapján alakítottak ki olasz - reneszánsz stílusban - és a körülötte lévő parkot a család 1916-ban eladta a magyar államnak. Azóta a kastély a nevelés ügyét szolgálja különböző formákban, szervezeti keretek között.
1848 egyik fő célkitűzése, a jobbágyfelszabadítás, a szabadságharc bukása után sokáig nem válhatott valóra, csak az 1867-es kiegyezés után szűnt meg a jobbágyság, amikor a község 93 jobbágy- és 33 zsellércsaládja jelentős mennyiségű földet kapott a Batthyányiaktól.
Ikervárott 1907-ben nagy tűzvész pusztított. Sok ház lett a tűz martaléka és igen sok állat elpusztult.
A háborút megelőző években a község lakosságának jelentős része az akkori viszonyokhoz képest elég jó körülmények között élt. Virágzó mezőgazdasága, tisztes jövedelmet biztosított. A háború idejéből származó statisztika szerint Ikervár lakóinak száma valamivel több volt (2300 és 2400 között.), mint napjainkban (1982).
Az I. világháború a községben is feldúlta a békés életet. A sorköteles férfiak bevonultak, közülük sokan hősi halált haltak, vagy fogságba estek. A Batthyány Kastély megtelt 1916-tól tbc-s, majd később sebesült katonákkal.
A falu 1919-ben felismerte a nagy történelmi lehetőséget, s a Tanácsköztársaság oldalára álltak sokan. Megalakult a Kommunista Párt helyi szervezete is. A helyi Direktórium irányítását a sárvári direktórium látta el.
A Tanácsköztársaság bukása után megalakult ellenforradalmi kormány Ikerváron is földosztást hajtott végre a nincstelen parasztság és a háborúban részt vettek részére. Ez azonban nem pótolhatta a parasztság által óhajtott földreformot.
A 20-as évek közepére a gazdasági konszolidáció itt is befejeződött.
Az 1929-30-as gazdasági válság nehéz körülményeket teremtett. Mind többen öltöttek egyenruhát és váltak fasizálódó Horthy- rezsim kiszolgálóivá. A gondolkodásba behatolt az irredentizmus, a nacionalizmus, bár sokan őrizték lelkük mélyén a 19-es emlékeket.
A felszabadulás előtti évtizedekben kb. 30 volt a nagygazda családok száma Ikervárott, akik 40-80 kh. földdel rendelkeztek. A családtagok maguk is részt vettek a gazdasági munkában, de állandó cselédeik időnként pedig bérmunkásaik is voltak. A középbirtokosok kb. a lakosság 40 %-át tették ki. Főleg maguk a családtagok dolgoztak. A zsellérek a lakosság 28-30 %-át képezték. A bajor hercegi uradalomban Gyulamajorban és a helyi nagygazdáknál dolgoztak. A két uradalomban, de főleg Gyulamajorban nagyfokú volt a kizsákmányolás, embertelen bánásmódban részesültek. A nagygazdák néhány kivételtől eltekintve elviselhetően bántak cselédeikkel, napszámosaikkal.
Ikervár is élte a Horthy-korszak reménytelen éveit. A többi községhez hasonlóan dolgoztak, kuporgattak, hogy néhány barázdával gyarapodjék a föld, legyen néhány öl szőlő a hegyen.
Ilyen előzmények után teljesülhetett be az emberek vágya 1945-ben: a felszabadulás.
A FELSZABADULÁS, AZ ÉLET MEGINDULÁSA
„1944 szeptemberében a Vörös Hadsereg átlépte Magyarország határát és megkezdte a német fasiszták kiűzését az országból. E harc eredményeként 1945. április 4-re felszabadította az egész ország területét. A felszabadító harcok során nemcsak a fasiszta megszállókat űzte ki hazánkból, és adta vissza az ország függetlenségét, hanem ezzel egyidőben széttörte a magyar nagytőkés, nagybirtokos osztály hatalmát, lerombolta a Horthy fasiszta rendszer fő támaszát képező csendőrséget és rendőrséget, az egész fasiszta hatalmi és igazgatási rendszert. Ezzel kedvező lehetőséget teremtett az ország demokratikus átalakulásához." 3
A lakosság felszabadulás előtti hangulatát a következő részlet hűen tükrözi:
"Az iratok tanúsága szerint a megye lakosságának, munkásainak, parasztjainak és városi kisembereinek ellenszenve a fennálló uralommal és képviselőivel szemben napról napra nőtt. Mindinkább világossá vált bennük az a tudat, hogy nem lehet egyéb kötelességük, mint helyükön maradni, s ennél rosszabb úgy sem jöhet, bevárni az akkor még bizonytalannak látszó jövőt. A nemzeti szocialisták szovjetellenes propagandájának minden erőfeszítése megtört ezen a becsületes és igazi hazafiságon, amely ugyan nem mert még hinni abban, hogy a felszabadulás valóban felszabadulás lesz, de nem hitt már a megafonok gyűlöletet szító rágalmaiban sem." 4
"A dunántúli hadműveletnek az a döntő szakasza, amely megyénk felszabadításának kiinduló pontjává vált, a második és harmadik ukrán hadseregnek 1945. március 16-án indított együttes támadása és frontáttörése volt Székesfehérvár és Balaton térségében. Az áttörés nyomán a Tolbuhin marsall által vezetett 3. ukrán hadsereg jobbszárnya a 2. ukrán hadsereg balszárnyával együtt március 24-én elérte Veszprémet, március 27-én Pápát, s még ugyan- aznap széles sávban átlépte a Celldömölki járás területét." 5
Elfoglalták a járás egész területét, s estére elérték a Rába vonalát. Március 27-ről 28-ra virradóra a szovjet csapatok Sárvárnál is átkeltek a Rábán, s miután azt felszabadították, nyugat felé haladtak az északról jövő csapatokkal egyesülve. "Ugyanekkor a megye déli felében komoly küzdelem alakult ki március 28-án. A szovjet csapatok támadási iránya két fő bázisra oszlott. Az északi rész Bejcgyertyános, Balozsameggyes és Rábakovácsi közötti térségben igyekezett kierőszakolni a Rábán való átkelést, azonban a német páncélos és tüzérségi egységek kétségbeesett védekezésre talált. A harcok itt három napon át folytak, s csak 30-án sikerült az ellenség részbeni megsemmisítésében a szovjet csapatoknak folytatni az előrenyomulást."6
Ikervár felszabadítása a hadművelet része volt. Március 27- én a szovjet csapatok elérték a szomszédos Sótony községet és lőtték Ikervár térségét. Ezen az estén óriási robbanás rázta meg a falut. A visszavonuló német csapatok felrobbantották a villanycsatorna vashídját, a Rába-híd felrobbantását ezzel egyidőben előkészítették, a hajnali órákban pedig végrehajtották.
A szovjet csapatok előőrsei már 27-én este megjelentek a villanytelepnél, majd 28-án hajnalban az első szovjet katona átkelt az akkor alacsony vízállású Rábán. Őt követték még kb. 100-an, elfoglalták a község Rába-parti részét.
A község lakóit félelem töltötte el, mindenki félt a harctól a haláltól.
Napközben még a község környékén több helyen alakult ki kisebb tűzharc, de estére megérkezett az első gépkocsi oszlop, amely végérvényesen és visszavonhatatlanul felszabadította a falut.7
Ikerváron is nagy károkat okoztak a visszavonuló német csapatok, a környező községekhez képest azonban jobb volt a helyzet nálunk. Az ikervári körjegyző 87/1946. sz. levele szerint a községben a háború alatt egy lakóház pusztult el teljesen, egy pedig lakhatatlanná vált. 8
Ugyanakkor: "Igen súlyosak voltak a károk Pecölben és Megyehídon, ahol utcasorok lettek a tűz martalékai, a különösen nagy volt a pusztulás Rábakovácsiban és a környező falvakban, ahol a német csapatok komoly ellenállást kíséreltek meg." /9./
Emberi életet sajnos Ikerváron is követelt a háború. A fronton 37-en, idehaza pedig 7 személy veszítette életét. /10./
Az ikervári körjegyző 1945. október 10-i jelentése szerint a község lakóinak száma október 1-én 2186 fő, az 1941-es januári 2275-tel szemben. A község lakóinak száma tehát a felszabadulást követően jelentősen nem változott, még napjainkban sem. A földművesek, a földhöz juttatottak 1945. október 1-én 420, kereken 100-zal több, mint 44 elején, a munkások száma viszont nem változott, 46 maradt.
Viszonylag nagy számú iparos dolgozott a faluban, 152 fő. Ezen kívül néhány kereskedőt, tisztviselőt és egyéb értelmiségit jelez a
járási főjegyző 2765/1945. számú rendeletére készült statisztika.
Ugyanebből tudhatjuk meg, hogy a község lakói 8 kivételével római katolikusok. /11./
Az élet megindulásának első lépése Ikerváron is a földosztás volt, melyet az ideiglenes magyar kormány rendelete következtében hajtottak végre. így számol be erről némi túlzással, az akkori megyei napilap:
"900 kat. hold földet osztottak fel a legnagyobb egyetértésben, és a földosztással a legelsőnek készültek el az egész megyében. Még dörögtek az ágyuk, amikor az ikerváriak már saját földjükön dolgoztak. A házhelyek számára az üres telkeket vették számításba." /12./
A második legfontosabb feladat - országosan is - a közlekedési utak felépítése és helyreállítása volt, amely községünkben a két híd megépítését jelentette. Az előbb említett újság erről így ír:
"... van még valami, ami büszkeséggel tölti el az ikerváriak szívét. A két Rába-híd amit a németek felrobbantottak; minden felszólítás nélkül, önzetlenül, elsőnek a megyében felépítették Tóth János, a helyi Kisgazdapárt tagjának vezetésével. Anyagot legnagyobbrészt a volt uradalmi erdőből, saját maguk termelték ki." /13./
Az élet megindulásánál; irányításához elengedhetetlen volt a képviselőtestület megalakítása, ami 1945. augusztus 12-én történt meg.
Részlet a véghatározatból:
"Az ideiglenes községi képviselőtestület, amely a régi képviselőtestület helyébe és jogaiba lép, egyhangúlag kimondja megalakulását és az 1030/1945.M.E. számú rendelet értelmében és demokratikus szellemben megkezdi működését." /14./
A gazdasági élet helyreállításának megkezdése után az ideológiai munkán volt a fő hangsúly.
A felszabadulás előtt községünkben is felütötte fejét a "nyilaskeresztes mozgalom", de kevés eredménnyel. Működött még a Magyar Élet Pártja is, az ifjúságot pedig a levente mozgalom mételyezte.
A felszabadulás után, 1945-ben sorra alakultak a pártok. Elsők között a Magyar Kommunista Párt, amelyet Szabó Endre szervezett meg. Megalakult még a Kisgazda Párt, a Paraszt Párt és a Szociáldemokrata párt is. Létrejött a Nemzeti Bizottság, amelyben képviseltette magát valamennyi párt. Elnöke - Nagy Zoltán, gyógyszerész - a Kommunista Párt tagja volt. /15./
Az ideológiai munka fontos részét képezte az az akció, melynek során a fasiszta szellemi sajtótermékeket összegyűjtötték, megsemmisítették. Vasvár megye főispánja az 1275/1946-os rendeletben bizottságok létrehozására utasít, melyek feladata a fasiszta szellemű sajtótermékek összegyűjtése.
Szőcs János körjegyző az alábbi jelentést küldte a rendeletre:
"Főispán Ur ad. 1275./1946. f. i. számú rendeletére jelentem, hogy működési területemen a demokratikus pártok által kiküldött személyek bevonásával a bizottságot megalakítottam.
A bizottság tagjainak névsora:
Ikervár község:
MKP. részéről: Szabó Endre
Szoc.Dem.P. részéről: Jarina József
Függ.Kisg. részéről: Gecse János Taháni
Rend: Rozmán István
T.E.: Németh István tan."
A jelentés 1946. december 11-én készült. /16./
A bizottság működésének eredményéről adat nem áll rendelkezésemre, de ezt megelőzően más szervek is végeztek begyűjtést, hasonló céllal. így például a Magyar Rendőrség Ikervári Rendőrbiztossága, amely az alábbi fasiszta szellemű sajtótermékekről készített jegyzéket 1946. április 19-én:
"1 db Országos Vitézi Szék kiadásában
1 db Palladis ST. kiadásában megjelenő:
Hasznos ismeretek kézikönyve
1 kötet Besenyei Beöthy Kálmán alezredes kiadásában:
Csendőrségi lapok gyűjteménye 1942. évről
A jegyzőkönyvet a rendőrbiztosság vezetője, Gecse alhadnagy vette fel. /17./
S végül, de nem utolsó sorban a kulturális életben jelentős változások mentek végbe a felszabadulás után. Egy jelentés bizonyítja, hogy 1945. december 22-én. "községben olyan társadalmi szervek és egyesületek nincsenek, amelyek a szabadművelődési munkában jelenleg részt vesznek." /18./
Ez volt tehát a helyzet a felszabadulást követően, de a jelentések 1946-ban már pezsgő kulturális életről számolnak be, amelyek tárgyalására a későbbiekben kerül sor. Fontos hivatást töltött be ezen a téren a Helyi Népművelési Bizottság, amely irányította a község szellemi életét. Munka összeállító értekezletükön készült jegyzőkönyvet jelentősége miatt érdemes teljes egészében ismertetni, hiszen célkitűzésűket, programjukat, a szervező és vezető embereket is bemutatja.
Jegyzőkönyv /19./
Felvétetett Ikerváron, 1945. évi november 8-án, a Helyi Népművelési Bizottság munka összeállító értekezletén.
Jelen vannak: Kovács Lajos plébános, Szőcs János körjegyző, Szabó Lajosné tanítónő, Szamosvölgyi Lujza tanítónő, Horváth Ferenc és Németh Ferenc ig. tanítók, Kovács Lajos s. jegyző, és Lakner Lajos tanító.
Tárgy: Elnök üdvözli a megjelenteket és a gyűlést megnyitja. A jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Kovács László és Horváth Ferenc bizottsági tagokat.
2. Az 1945/46, évi népművelési munka és munkaterv megállapítása.
3. Szőcs János elnök és Lakner Lajos gondnok ismerteti Vasvármegye Iskolán kívüli Népművelési bizottságától Érkezett:
"Útmutatások és irányelvek az iskolán kívüli tevékenység megszervezéséhez" c, utasítást, amely részletes útmutatást nyújt a munkaterv összeállításában.
4. A Helyi Bizottság tekintettel a dologi kiadások biztosításánál mutatkozó nehézségekre, a következő népművelési munkakört veszi tervbe:
a. 12 órás népművelési és közműveltségi előadást
b. 20 órás magyar nóta tanfolyamot
c. 12 órás mese-délutánt
d. 4 alkalmi ünnepélyt
e. 2 műkedvelő előadást
5. A Helyi bizottság elhatározza, hogy a népművelési tevékenységhez szükséges forrásmunkákat a központi titkárságtól kéri.
Több tárgy nem lévén az elnök a gyűlést bezárja, k.m.f.
Lakner Lajos Szőcs János
gondnok hitelesítők elnök
E jegyzőkönyv hűen tükrözi az akkori ikervári viszonyokat. Kitűnik, hogy a kulturális élet irányításában kik játszották a fő szerepet; a vallás képviselői és a tanítók.
Kissé meglepő, hogy a helyi politikai szervek kevés szerepet vállaltak ebben a munkában.
A munkatervben meghatározott feladatokat végre is hajtották, részletes tárgyalásukra a későbbiekben kerül sor.
A Helyi népművelési bizottságnak jelentős szerepe volt a szabadművelődési munka megindításában, a későbbiekben azonban egyre jelentősebb szerepe lett az időközben megalakult szervezeteknek, egyesületeknek.
|
