Németh Endre - A Millennium évében született az ikervári villamos erőmű - ezt az írást tartom legérdemesebbnek elolvasni, ha az érdeklődő egy átfogó képet szeretne kapni a vízerőmű keletkezéséről. Egyszerre szerteágazó, alapos, mérnöki, ugyanakkor olvasmányos. Látszólag egymásnak ellentmondó oldalak kerültek összhangban Németh Endre ny. okl. villamosmérnök írásában, aki Szombathelyi kötődésű. A cikk forrása: Vasi honismereti és helytörténeti közlemények. 1996/2. szám  85-95.o.

Hogyan kerül ide egy kubikos talicska? Tisztelgésül annak a sok kétkezi munkásnak, akik azt a sok földet megmozgatták. Ne feledjük, hogy itt több mint három kilométer hosszan töltések közé lett építve a csatorna. 1/15 m³ föld, azaz 100 kg teher fért bele, szóval kellett párszor fordulni vele ekkora töltéshossznál.

                       NÉMETH ENDRE   -    A MILLENNIUM ÉVÉBEN SZÜLETETT - AZ IKERVÁRI VILLAMOS ERŐMŰ

A 19. század utolsó harmada Magyarország számára gazdaságilag - viszonylag  - kedvező körülményeket hozott.

Az 1867-es kiegyezéssel végetért az 1848-49-es szabadságharcot követő önkényuralom, mely gazdaságilag teljes kiszolgáltatottságra kényszerítette az országot. A korai kapitalizmus kibontakozása elősegítette az ipari fejlődést, egyre több magánvállalkozás jelent meg, hogy munkájával, termékeivel a különböző területeken sokszor robbanásszerűen jelentkező igényeket kielégítse.

A megalakult új ipari és mezőgazdasági üzemekben a gépek működéséhez, és a különböző technológiai folyamatokhoz energiára volt szükség. Minden ipari létesítmény nem települhetett az akkori időben legjelentősebb energetikai bázisok, a szénbányák közelébe.

Az energiahordozó nagyobb távolságú szállítása jelentős költséggel járt és ez a termékek előállítási költségeit növelte.

A vállalkozók törekedtek minden eddig ki nem használt energianyerő hely felkutatására és annak a legteljesebb munkába fogására.

Nyugat-Magyarország, így Vas megye nem rendelkezett szénbányával, de kisebb-nagyobb vízfolyásai - a viszonylag sík terület ellenére - olyan nagyságú energiát rejtettek magukban, amire a jó szemű vállalkozók már jóval előbb felfigyeltek. Miután a megye területe mezőgazdasági termelésre alkalmas volt, adódott, hogy a legfontosabb termék - a gabonafélék - feldolgozásának üzemei, a malmok lettek a vízerő legfőbb ipari felhasználói. A Rábán, Pinkán, Repcén, Gyöngyösön számtalan vízimolnár szolgálta - sokszor generációkon át - e környék lakosságát.

Két fiatal mérnök Bánó László és Szüts Béla 1892-ben Budapesten magánmérnöki irodát nyitott és figyelmük Magyarország nagyobb vízerőinek kihasználtsága, illetőleg kihasználhatósága felé irányult, szakértőkkel folytatott megbeszéléseik következtében jutottak el a Rába folyóhoz és Ikervár községhez.

A történetre Bánó László - aki az ikervári villamoserőmű egyik tervezője volt - következők szerint emlékezett: " - Szüts Bélával magánmérnöki irodánk megnyitása után tele reménnyel, és munkakedvvel az 1892-ik év elején Józsa Lászlóval értekeztünk Magyarország nagyobb vízi erőiről. Ekkor értesültünk arról, hogy a Rábán Ikervár mellett nyerhetni nagyobb vízierőt, mely akkor csak két  kis turbinával volt kihasználva. Ezt tudtuk, mert ezelőtt mind a ketten a GANZ-féle gyár mérnökei voltunk, mely gyár a szóban forgó turbinákat építette.

Józsa L. tett minket figyelmessé arra, hogy ott sokkal nagyobb erő is termelhető lenne. Tanulmányoztuk a dolgot, de beláttuk, hogy azzal magunkban semmire sem mehetünk. Levelet írtunk gróf Batthyány Lajos­nak, aki akkor FIUME kormányzója volt, hogy hajlandó lenne-e a szóbanforgó vízierőt megvizsgáltatni és azzal valamit kezdeni." 1

A korabeli sajtó is figyelemmel kísérte az eseményeket és 1895. év elején rövid híradásokban, majd március 31-i számában a Szombathelyi Újság hosszú cikkben adott tájékoztatást a "Vasvármegyei elektromos művek részvénytársaság" napirenden lévő megalakításának helyzetéről, a részvényjegyzések állásáról, a villamoserő várható felhasználásáról. Záró mondatában kiemelte: "- ezen részvénytársaság nemcsak jövedelmező, hanem egyszersmind közhasznos vállalat leend s a gazdasági fejlődést nagy mérvben elő fogja mozdítani." 2

Így szökött szárba az évekkel korábban elvetett gondolatmag, hogy a millennium, évében, 1896-ban a termés betakarítása is megkezdődhessen.

                            A "VASVÁRMEGYEI ELEKTROMOS MŰVEK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG" MEGALAKULÁSA

A villamos részvénytársaság megalakulásáig bejárt út nem volt akadályoktól mentes, nemcsak az újtól ódzkodókat kellett meggyőzni az elektromosság hasznosságáról, hanem a tőkével rendelkező befektetőket is arról, hogy pénzüket jó helyre teszik, a vállalkozás jövedelmező és virágzó lesz. Természetesen az ellenzők között azok a vállalkozók is megjelentek, akik - nem ok nélkül -versenytársukat látták az elektromos társaságban.

A szervezésben a legnagyobb munka gróf Batthyány Lajosra hárult, kapcsolatai felhasználásával utat talált olyan külföldi befektetőkhöz, akiknek részvétele a vállalkozásban annak sikerét már nem tette kétségessé!

A "Vasvármegye" c. újság 1895. augusztus 25-i számában - amely az alakuló közgyűlés előtt négy nappal jelent meg - a következőket írta: "Örömmel és lelkesedéssel üdvözöljük a villamos társaság sikerét, mert abban Szombathely kiszámíthatatlan ipari fellendülésének nagyszerű eszközét látjuk." 3

A részvénytársaság alakuló közgyűlését 1895. augusztus 29-én délelőtt 10 órakor tartotta Szombathelyen, a megyeháza kistermében. Az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvét4  Gaár Frigyes kir. közjegyző vezette. A jegyzőkönyv szerint 30 aláíró 10.000 darab 100 osztrák értékű forintnak megfelelő részvényjegyzést képviselt.

A legnagyobb részvényes gróf Batthyány Lajos volt 7.031 részvénnyel, majd őt követte egy 8 főből álló genfi tőkéscsoport 2.250 részvénnyel, akiket Kaufmann Ágoston baseli bankár képviselt.

A részvénytársaság elnökévé gróf Batthyány Lajost választották, dr.Edelmann  Sebő és Gothard Jenő a társaság ügyvezető igazgatói lettek. A céget „Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság" néven a szombathelyi kir. törvényszéknél, a kereskedelmi társas cégek jegyzékének XII. kötetében 9.671/1895. sz. alatt jegyezték be 1895. szeptember 7-én. 5

A már korábban elkészített tervek szerint 1895. szeptember 1-én megindultak az építési munkák Ikerváron és a társaság székhelyén Szombathelyen, a Kossuth Lajos utcában.

                                                                               A VILLAMOSMÜVEK ÉPÍTKEZÉSEI  6

Első helyen az ikervári létesítmények álltak, hiszen a társaság azért alakult, hogy a Rába folyó vízerejét teljességgel hasznos munkára fogja. Az alapító okiratban ezt így fogalmazták meg:

"A társaság czélja a Rába folyónak Batthyány Lajos és Géza gróf urak tulajdonát képező ikervári vízierejét iparilag kihasználni, különösen Szombathely és Sárvár városokat és a közben fekvő községeket vagy egyéb helységeket elektromos világítással ellátni, Szombathelyen villamos erőre közúti vasutat létesíteni, ipari vagy egyéb czélokra erőt szolgáltatni. ..."7

Az ikervári vízművi berendezések kialakításánál kihasználták a meglévő adottságokat, hogy az építkezés költségeit csökkentsék. A nagy duzzasztómű részére az ikervári Ella malom rőzsegátja előtti kanyart kétszer átvágták.

Az alsó átvágásban építették meg szárazon a víz felduzzasztásához szükséges betongátat, a felső átvágásban - ugyancsak szárazon - a felső műcsatorna vízbeeresztő zsilipéit. A felső műcsatornát 2.200 m hosszúságban a régi malom csatornából képezték ki, 3.190 m hosszúságban, a turbinatelepig új medret kellett építeni. Az új meder különlegessége volt, hogy 2.880 m hosszúságban a vizet töltések között vezette. Az alsó műcsatorna részére a turbinateleptől 20 m hosszúságban új medret ástak, azután az öreg Herpenyő, majd a Csecsér megfelelően kialakított medrében vezették tovább és Sárvár határában torkollik ismét a Rábába. Össz hossza 3.550 m.

Az alsó és felső műcsatorna teljes hosszúsága : 5.390+3.550 = 8.940 m. Az előzetes felmérések a Rába vízerejét 8 m esés mellett mintegy 1.000 LE-re becsülték. A végleges felmérések és a munkálatok közben szerzett tapasztalatok 1.500 LE-nyi teljesítmény szolgáltatását tartották lehetségesnek.

Eredetileg a Rába 8 m-es esését két lépcsőben szándékoztak kihasználni, a vízjogot is két vízlépcső kiépítésére kapták, azonban még az építkezés megindulása előtt módosították az első elképzelést, mert az esés egy ponton történő kihasználása olcsóbban és jobb hatásfokkal volt lehetséges.

Az 1895 - 1896 évi kiépítéskor a turbinaházban három vízturbinát helyeztek el. A gépeket az Escher Vyss zürichi gépgyár részvénytársaság szállította, 4.250 l/ másodpercenkénti víznyelés mellett a 8 m-es esésnél egyenként 300 LE teljesítmény leadására voltak képesek.

Az áramfejlesztők és a telep villamos berendezésének gyártója, szállítója a Cie de L'industre Electrique  et  Mécanique Genéve (Thury) svájci villamos gépgyár volt.

                                            A THURY- FÉLE NAGYFESZÜLTSÉGŰ EGYENÁRAMÚ RENDSZER 8

Az ikervári villamos erőmű építése idején, 1896-ban a váltakozóáramú villamosenergia termelés és elosztás minden lényeges elméleti és gyakorlati előfeltétele már adott volt, a villamosenergiát azonban előállításának helyétől alig vezették 10 - 12 km-nél nagyobb távolságra és a felhasználás leginkább a villamos világításra irányult. Ikerváron a termelt villamos energia az akkor jelentős teljesítmény (585 kW) miatt nem volt felhasználható, - mint az alapító okiratban megfogalmazták - Szombathelyre, Sárvárra és az áramszállító vezetek által érintett helységeidbe kellett több tíz kilométer távolságra elvezetni.

René Thury a "Compagnie de L'industrie Electrique" genfi vállalat főmérnöke a saját szabadalmaztatott "servies rendszere" alapján Svájcban, Olasz és Franciaországban jelentős vízierők felhasználásával ez időben nagy távolságra szállított el több ezer LE-t kitevő teljesítményeket. Thury az általa létesített villamos átviteli rendszerével olyan sikereket ért el, hogy a nagyfeszültségű egyenáramú átviteli rendszernek nagy jövőt jósoltak, feltehető, hogy ezért határozott a részvényes svájci pénzcsoport az ikervári villamos művek Thury soros egyenáramú rendszere mellett.

A technikai megoldás lényege, hogy 1.500  V, majd később 2.500  V feszültségű főáramkörű, áramfejlesztőket egymással sorba kapcsoltak. A kapcsolás eredményeként a dinamók számától függően több ezer vagy akár több 10.000 V feszültséget lehetett előállítani. A zárt soros áramkörben az áram erőssége (intenzitása) állandó értékű, állandóságát az áramtermelő dinamók feszültségének szabályozásával oldották meg.

Az átviteli hálózatba a fogyasztókat ugyancsak sorosan iktatták be. Az 1896-ban megépített Szombathelyi főáramkörben a három vízturbina turbinánként két-két egyenáramú dinamót hajtott, melyek egyenként 1.500  V feszültséget állítottak elő, a gépek 65A áramerősségre készültek. A hat dinamó sorbakapcsolásával 9.000 V feszültséget tudtak elérni. A 65 A állandó áramerősség és 9.000 V feszültség 585 kW villamos teljesítményt eredményezett, amit a környék legnépesebb településein átvezetett 65 km hosszú, áramkörben juttattak el a fogyasztási helyekre. Az áramkör - villamosan megkövetelt állandó zárt állapota miatt - egyetlen 9 mm átmérőjű tömör elektrolit vörösréz vezetővel volt kialakítva.

A nagyfeszültségű egyenáramot a világítási hálózat és a kisebb motoros fogyasztók számára ún. forgó transzformátorok alakították át. A szombathelyi főáramkörnek öt forgó transzformátor állomása volt: 1. A szombathelyi központ, 2. Szombathely, Nádasdy utca, 3. Sárvár világítása, 4. Sárvár, Ella malom, 5. Ikervár, kastély és község.

Ezekben a főáramkörbe sorosan bekapcsolt villamos motorok két-két egyenáramú dinamót hajtottak, amelyek egyenként 150  V  feszültségű egyenáramot termeltek. A kisfeszültségű elosztóhálózat 3 vezetős kivitelű volt, amelyben az ún. neutrális vezető és egyik szélső vezető között 150 V, a két szélső vezető között 300 V feszültséget tartottak.

                                                                                SÁRVÁRI ÉPÍTKEZÉSEK 9

Az alapító okirat szerint a Batthyány grófok Ikerváron üzemelő Ella malmát megszüntetik és helyette - ugyancsak Ella malom néven - Sárváron, a vasútállomás közelében építenek fel villamoserőre berendezett műmalmot. Az építkezést 1895-ben megkezdték és az épület 1896 első felében már elkészült. A malomipari és villamos berendezés szerelésével az év végére készültek el. A malom 1897 év elején kezdte meg az üzemet . A gépeket két 55 EE és egy 25 LE teljesítményű villamos motor hajtotta, a világítást ellátó dinamót 5 LE motor tartotta üzemben. A villanyt az ikervári erőműből a szombathelyi főáramkör szállította.

A malomban 16 személyt foglalkoztattak és 24 óra alatt 250 métermázsa gabonát őröltek.10

A város világítási fogyasztóinak kiszolgálására a malomtól távolabb emeltek gépházat és kezelőépületet a forgótranszformátor részére. A gépházban 110 LE főáramkörű motor hajtott két 160 V feszültségű 210 A áramerősségű dinamót. A városi világítási hálózat 3 vezetős kivitelű volt, áramot csak az esti óráktól szolgáltattak reggelig, nappali áramszolgáltatás nem volt.

Ikerváron a kastély udvarán építették fel a transzformátor állomást, amiben 25 LE főáramkörű motort hajtott egy 150 V  feszültségű, 91 A áramerősségű dinamót.

A transzformátor elsősorban a kastély és a gazdasági épületek világítását látta el, később a falu világítási hálózatát is rákapcsolták. A kastélyban valóban széles körben felhasználták az elektromos áramot. Vízszivattyúkat hajtott a kastély és a gazdasági épületek vízellátására, a park öntözésére, a szökőkutak működtetésére a Rábából külön víztoronyba nyomták fel a vizet, de volt a kastélyban villanymotorral hajtott szellőző ventilátor is.

Villamosárammal világították ki a lovaskocsikat. Erre a célra a kocsik ülése alatt 50 V feszültségű akkumulátorokat helyeztek el, amiket a világítási hálózatról töltöttek. A 25 gyertyafényű 11 égőket a kocsi rúdjának elejére erősítették, az áramvezetőt a kocsi rúdján vezették az akkumulátorhoz.

                                                                              A SZOMBATHELYI KÖZPONT 12

A részvénytársaság Szombathelyen, a Kossuth Lajos utcában építette fel két emeletes igazgatási épületét  Rauscher  Miksa helybeli építész tervei szerint. Az épület udvarán készült el a gépház, a vasúti kocsiszín, a műhely és a raktárhelyiségek. Az építkezéseket 1895-ben megkezdték és az épületek még ez évben el is készültek.

A gépház berendezése három világítási gépcsoportból állt, amelyek 2x160 V feszültségű egyenáramot termeltek, és táplálták a 3 vezetékes városi világítási hálózatot.

Egy külön gépcsoport a villamos vasútat szolgálta ki 550 V  feszültségű egyenáram mai. Itt kapott helyet egy 200 LE teljesítményű gőzgép, amely tartalékot képezett a turbinatelep, a vezeték üzemzavara esetére, vagy olyan időszakra, amikor a turbinatelepen nincs elegendő víz az üzem fenntartására. A gőzkazánt a gépteremmel szomszédos helyiségben szerelték fel. Külön helyiségekben állították fel a városi világítási hálózathoz és a villamosvasúti vezetékhez csatlakoztatható akkumulátor telepeket, amiknek a feltöltését a dinamók alacsony terhelésű nappali (világítási hálózat), vagy éjszakai (villamosvasút) időszakában oldották meg.

                                                                                      Az ikervári gépház.

                                                                          A SZOMBATHELYI VILÁGÍTÁSI HÁLÓZAT

Építését 1896 év elején kezdték meg, a közvetlen belvárosban kábelhálózatot alakítottak Iá, nagyobb részt azonban oszlopokra szerelt vezetékek képezték a hálózatot. A rendszer Szombathelyen is 3 vezetős, feszültsége 2x150 V.

A világítási áramszolgáltatás kezdete 1896. július 12. és szeptember 6.-a közötti időre tehető. Az áramot ekkor még nem az ikervári erőmű termelte, hanem a gépházban tartalékként felszerelt gőzgép hajtotta az ikervári áram helyett a dinamókat.

A vasútállomás, a vasúti műhely és a környék világításának ellátására a Nádasdy utcában is létesítettek egy transzformátor állomást, 130 lóerős főáramkörű motorral és a hozzákapcsolt 2 db 160  V  feszültségű, 220 A áramerősségű dinamóval. Az innen táplált világítási hálózatot összekapcsolták a belvárosi világítási hálózattal, hogy kisebb üzemzavarok esetén egymás tartalékai lehessenek.

                                  A VILLAMOSMŰ SZEREPE SZOMBATHELY ÉS VAS MEGYE FEJLŐDÉSÉBEN

1896. december 31-ével lényegében a villamosmű építése befejeződött. A nagyfeszültségű, fővezeték az ikervári turbinatelepről Ikervár, Megyehida, Pecöl, Kenéz, Szécsény községek érintésével tovább a rumi helyiérdekű vasútig, majd annak nyomvonalát követve Nagy-Szőllősön át érte el a szombathely-rumi utat és a Rumi utcán jutott el a szombathelyi központi gépházba. Innét tovább felfűzte a Nádasdy utcai transzformátorállomást, Vép, Pór-Porpác, Darázs-Porpác, Bögöt községeken áthaladva érte el a sárvári Ella malom és a sárvári világítási transzformátor állomásokat. A kör tovább Új-Major és Péterfa pusztákon keresztül záródott a turbinatelepen.

Az érintett nagy helységszám ellenére a falvak nem érdeklődtek a villamos világítás után.

Szombathelyen a világítási áramszolgáltatás folyamatos, és a hálózat alkalmas volt kisebb villanymotorok bekapcsolására is. Egyre több ipari műhely váltotta föl villamos erővel a költségesebb emberi munkát, villamos motorok dolgoztak könyvnyomdákban, szikvízgyárban, lakatos, asztalos, kőfaragó műhelyekben, gabonakereskedésekben. Néhány helyen a házi vízellátás szivattyúját is villanymotor hajtotta.

                                                                                           A VILLAMOSVASÚT 13

A villany világításnál is nagyobb volt a várakozás a városi villamosvasút iránt. A Szombathelyi Újság 1896. év végétől, majd minden számában tájékoztatta a közönséget a pályaépítési munkák állásáról, a villamoskocsik megérkezéséről, a kocsik próbaútjairól.

A létesítmény "műtanrendőri" ellenőrzését 1897. június 4-én délelőtt végezték el, majd a villamosvasútat ünnepélyesen átadták a forgalomnak. A lakosság az új közlekedési eszközt délután vehette birtokba és élt is a lehetőséggel. Fél nap alatt 800 fizető utasa volt a villamosnak, a viteldíjaidból 48 forint folyt be, ami 6 krajcáros menetdíjat jelentett.

A Kliegl József mérnök tervei szerint készült egyvágányú - kitérőkkel épített - vasút az átadáskor 2,1 km hosszú volt. Egyik végállomása a Széli Kálmán utca vasút felé eső végén, másik a püspöki iskola előtt volt. A püspöki iskolától, a Kiskar utcán át, a vágány tovább folytatódott az elektromos művek Kossuth Lajos utcai központjában felépített kocsiszínig, ahová a kocsik a Thököly Imre utca felöli hátsókapun jutottak be.

A forgalmat 5 motoros és egy motor nélküli kocsival bonyolították le. A közúti villamos üzembelépésével erőteljes versenytársa lett a város személyforgalmát addig bonyolító omnibuszoknak és bérkocsiknak.

A villamos sikerét az bizonyítja, hogy 1899-ben a pályát a Kálvária utca végéig meghosszabbították, 1903 év végén a villamosok vasúti végállomását a Széli Kálmán utcától átvitték a vasútállomás déli szárnyépületének végéhez. Az új szakaszt 1904. január 8-án helyezték üzembe.

A millennium évében megkezdett villamosvasúti építkezéssel, a forgalomba állítással - azon túl, hogy Szombathely az akkor legkorszerűbb tömegközlekedési eszközzel rendelkezett - Európa városai között is előkelő helyezést szerzett.

                                                                        VILLAMOSSÁG A MEZŐGAZDASÁGBAN 14

A Vasvármegyei Elektromos Művek megalakulásakor a villamos energia alkalmazása a mezőgazdaságban nem volt ismeretlen. Európában Német- és Olaszország egyes uradalmai ebben már rendelkeztek tapasztalatokkal.

Magyarországon, Ikerváron, a Batthyány uradalom először mutatott erre sikeres példát, melynek előnyeit az újság így látta:         "Cséplés villamos erővel. A Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársasága gyakorlati újításainak számát egyel ismét szaporította, midőn f . hó 18-án, hétfőn Batthyány Lajos gróf ikervári birtokán próbacséplést rendezett villamos erővel. ... Nem kell fát, vizet hordani s az anyagon kívül megtakaríttatik a fuvar, mely a gőzgépnél állandóan két fogatot tart lekötve. S a gazdaközönségnek nem kell többé tartania a gőzgép kéményéből kipattanó szikrától, a cséplések ezen rémétől, mely már oly sok családot juttatott koldusbotra." 15

A villamos cséplési kísérletek annyira sikeresek voltak, hogy az elektromos művek az 1898. évi cséplési idényre már nyolc cséplőgamitúra üzembeállítását irányozta elő.

A századfordulón, a 65 km hosszú szombathelyi főáramkör mentén lévő falukban és uradalmakban 20, az 1899-ben megépített soproni 150 km hosszú főáramkörön 10 cséplőgarnitúra dolgozott.

A Batthyány uradalom ikervári birtokain, a Németországban már alkalmazott rendszer átvételével, a gőzeke szántást is villamos motoros szántással váltották fel. A villamos szántás olyan sikeresnek bizonyult, hogy még az ikervári erőmű 1924 és 1927 közötti átépítése után is alkalmazták, ezért az erőmű és az Antónia major között egy 2.000 V  háromfázisú szabadvezetéket építettek.

                                                                     AZ IKERVÁRI TURBINATELEP KIBŐVÍTÉSE 16

Az ikervári villamos erőmű építése idején (1895-96) két turbinahely üresen maradt azon egyszerű okból, hogy a Rába folyó vízerejéből még megnyerhető 400 kW-ot kitevő villamos teljesítmény számára nem találtak felhasználót. 1897-ben a Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság ajánlatot tett Sopron városának, a Rába folyó vízierejével Ikerváron termelt villamos energia átszállítására azzal, hogy ott villamos világítást és villamos közúti vasútat fog működtetni.

A világításra vonatkozó szerződés 1898-ban, a villamosvasúté 1899-ben jött létre. Az elektromos mű 1899-ben - francia és belga tőkék támogatásával - Ikerváron beépítette a hiányzó két turbinát, a meglévőkkel azonos rendszerben. Az eltérés csupán az volt, hogy az áramfejlesztő gépek 2.500 V feszültségre és 40 A áramerősségre készültek, aminek eredményeként a 150 km hosszú soproni fővezeték 10.000 V  feszültség és 40 A állandó áramerősség mellett tudott 400 kW villamos teljesítményt átszállítani. Sopronban a világításhoz kettő, a villamosvasúthoz egy forgótranszformátort állítottak fel. Mind a világítás, mind a villamosvasút teljesen azonosan épült meg mint Szombathelyen. A vasút két szárnyvonallal is rendelkezett, összes hossza 5,2 km volt. Ünnepélyes megnyitást 1900. május 1-én tartották és 1923. május 31-ig volt üzemben.

Sopron városa és a Vasvármegyei Elektromos Művek 1906. december 31-ével szerződést bontott és ezzel az áramszolgáltatás megszűnt, a város saját villanytelepet épített. Az energiaszállítást azért mondta fel a Vasvármegyei Elektromos Művek, mert 1904-ben egy francia műselyemgyártó vállalkozás Magyar CHARIX3NNET Selyemgyár néven részvénytársaságot alapított Sárvár székhellyel és Műselyemgyár építésébe kezdett. A selyemgyár üzemét villamoserőre rendezte be. 1905-ben a május 20-i megindulástól 17    az év végéig 328.000  kWh villamosenergiát vett át az elektromos művektől. Ez a vásárlás kiváltotta a soproni felhasználást és az áramszállítás veszteségei is töredékére csökkentek.

1907. július közepén a soproni főáramkört kikapcsolták és megkezdték a lebontását.

A millennium évében épült ikervári vülamosmű - alig 10 év alatt -Vas vármegye és Szombathely lakosságát megismertette a villamossággal, alkalmazásának előnyeivel és kényelmével. A megyeszékhely rohamos fejlődésében elvitathatatlan szerepe volt a villamosságnak. 1896-ban az ország fővárosában sem állott közcélra rendelkezésre nagyobb villamoserő, mint amit Ikerváron a Rába vízereje szolgáltatott. A dunántúli városokban - Pécs és Kaposvár kivételével - ekkor még csak tervezgették a villamosítást. Szombathelyen 1898-ban a városi vízmű, 1899-ben a STRICKER-féle bőrgyár villanymotorjait az elektromos művek árama hajtotta. 1910-ben az esti Szombathelyen 315 gázlámpa mellett 21 villamos ívlámpa és 470 izzólámpa ontotta a fényt.  

A THURY-féle nagyfeszültségű, egyenáramú villamos rendszert a századforduló utáni évtizedben legyőzte a váltakozó áram, a transzformátor és a háromfázisú párhuzamos kapcsolású villamosenergia elosztás. A Vasvármegyei Elektromos Művek technikailag elavult ikervári villamos és vízgépeit 1924 és 1927 között kicserélte teljesen hazai - GANZ gyártmányú - gépekre és áttért a váltakozóáramú rendszerre.

A századik születésnapját ünneplő vízerőmű 1995-ben új gépeket kapott, a 70 esztendős áramfejlesztők azonban továbbra is a múzeummá átalakított gépteremben maradtak, emlékeztetve a látogatót a kezdetekre, a múlt értékeire.

                                                                                               JEGYZETEK

   1       Bodányi Ödön: Szombathely város fejlődése 1895-1910-ig és műszaki létesítményei . Bp. 1910. 95-96. p. (Különlenyomat az „Építő Ipar " műszaki hetilap 1910-iki évfolyamából.)

   2       Elektromosművek megyénkben. = Szombathelyi Újság (továbbiakban: SZÚ) 1895. márc. 31 . 3. p .

   3       A villamos társulat közgyűlése. = Vasvármegye (továbbiakban: Vvm.) 1895. aug. 25. 2. p.

   4       Vas Megyei Levéltár (továbbiakban: VaML) A Szombathelyi Törvényszék iratai . Cégbírósági iratok, (továbbiakban: SzT) Ct198. A Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság alakuló közgyűlésének jegyzőkönyve. Szombathely, 1895. szept . 2.

   5       VaML SzT Ct198. A Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság alapszabályai . Statuten  ... Bp. 1895. 42. p.

   6       Dalmady Ödön: Az ikervári villamos művek. Bp. 1900. 16. , 32. , 40. , 49-66. p.

   7       VaML SzT Ct198. A vasvármegyei elektromos művek részvénytársaság tervezete. Szombathely, 1895. aug. hava.

   8       Dalmady: i. m. 59-60. p.

   9       Dalmady: i, m. 112-116. p.

 10       Tanulmányi kirándulás az ikervári vízi erőművekhez. = SzÚ 1897. máj . 30. 4. p.

 11       1 gyertyafény fényáramot a korabel i szénszálas izzólámpák 4 W villamos teljesítményből tudtak előállítani, a mai gáztöltésű Qíripton) fémszálas izzólámpák 1 gyertyafényhez 1 W-ot használnak fel. Előzőből: 16 gyertyafényhez 5 4 W-ra volt szükség szénszálas izzólámpánál , egy mai 54 W-os fémszálas izzólámpa 54 gyertyafény fényáram kibocsátására képes .

 12       Dalmady: i. m. 89-100. p.

 13       Dalmady: i. m. 100-107. p.

 14       Dalmady: i. m. 123-136. p.

 15       Cséplés villamos erővel. = SzŰ 1897. okt. 24. 8. p.

 16       Dalmady: i. m. 137-152. p .

 17       A sárvár i műselyemgyár felavatása. = Vvm. 1905. máj . 20. 2. p.