Kis falunk szerepel az Osztrák - Magyar Monarchia írásban és képben című 21 kötetes könyvsorozatban, mely 1885 és 1901 között került kiadásra, Rudolf főherceg közreműködésével. Bemutatnám ezt a könyv sorozatot pár kép erejéig. Ha valaki ráismer a nagyi könyvei között, akkor tudja már, hogy milyen értéket képvisel. Kiadásától, állapotától függően 25 eFt is lehet darabja, de volt már a 21 kötet kikiáltási ára 450 eFt is.

Bevallom töredelmesen, azért is foglalkozok a témával, mert boldog tulajdonosa lehetek az ikervári Batthyány kastélyt ábrázoló színezett nyomatoknak. Az 1891-es bécsi kiadásban sárga a kastély színezése, míg az 1896-os nyomaton hús színű. Természetesen a falura vonatkozó szövegrészt is idézem.

Az alábbi sorozatot a Magyar Királyi Államnyomdában készítették Budapesten 1887-1901 között. Dúsan aranyozott, rendkívül díszes dombornyomásos, piros kiadói egészvászon-kötésben, festett lapszélekkel készült. A kötés Gottermayer Nándor műhelyében készült. Gyönyörű, intakt sorozat. A sorozat egy közös bevezető kötettel indult, a magyar területek leírása nyolc, az osztrák tartományok tizenegy, Bosznia és Herczegovina egy-egy kötetben került bemutatásra.

A következő képen a Bevezető kötet látható egy másik kiadásból, ez a Magyar Királyi Államnyomdából 1886-ban került ki.

Itt egy másik kötésben láthatjuk a művet, igaz itt már erőteljesen lemaradtak a magyar jelképek a borítóról.

Minket főként a XIII. kötet érdekel a sorozatból, mivel az tartalmazza a Magyarországról szóló IV. kötetet, melyben a Dunán-túli vidékek kerültek ismertetésre. 14 írótól 20 közleményben, 19 művész által készített 194 rajzzal, köztük egy színes népviseleti képpel. Mivel Rudolf trónörökös főherceg már nem élt ekkor, az özvegye Stefánia trónörökösné főhercegnő  fejezte be a nagy művet. A magyar kiadás főszerkesztője Jókai Mór volt, nem hiszem, hogy be kellene mutatnom őt.

A következő nagy kép az 1891-ben megjelent könyvben szereplő színezetben mutatja a kastélyt,

ha a kép fölé visszük az egérmutatóját akkor átvált az 1896-os színezésre.

A színezett metszeten három név is olvasható. Kik is voltak ők?

A Magyarországot ismertető kötetekbe a fametszeteket (850 db) Morelli Gusztáv  (Pest, 1848. február 15. - Budapest, 1909. március 21.) a fametszés tanára vezetése alatt alakított intézetben készítették Budapesten. 1902-ben megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, 1905-ben pedig az iparművészeti iskola igazgatói címet. 

Háry Gyula (Zalaegerszeg, 1864 - 1946, Budapest) a rajzok készítésében részt vett.  Festő, grafikus, a Minta-rajziskolában Lotz Károly tanítványa volt. Tanulmányutakat tett Olaszországban és Hollandiában. Már az 1880-as években feltűnt tollrajz-illusztrációival. 1891-től állított ki. 1911-ben a Nemzeti Szalon tájrajzra kitűzött díját, 1922-ben az állami rajzdíjat, 1923-ban az Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte el. Az olasz és holland városokról, emlékekről készült olajfestményei és számos rajza a Szépművészeti Múzeumban látható. Vasárnapi újság metszője 1890-1905. 1900-1920 között a Műegyetemen a rajz-tanszék előadója volt.

A harmadik aláírás Bálint Benedeket (Szentkatolna, 1860. máj. 20. – Békéscsaba, 1920. szept. 20.) takarja, aki több metszet alkotója. Erdélyben Szentkatolnán (ma romániai Kovászna megyében) született, Kézdivásárhelyen volt rajztanár 1900 után. Az 1916-os román betöréskor elhagyta székelyföldet, Kézdivásárhelyt és Békéscsabán telepedett le, itt is halt meg 1920-ban, Bogárháti temetőben nyugszik. Fametsző, grafikus, neves rajztanár, kutatta a székely népi művészetet és számtalan cikket, tanulmányt írt erről a témáról és vonzódott a fotografáláshoz is. Morelli Gusztáv tanítványa volt. Rövid párizsi tartózkodás után 1885-től itthon dolgozott. Az egyik legjobb technikájú fametsző volt. Főként illusztrációkat metszett fába, székely népi stílusban iparművészeti munkákat is készített. Tüllre varrott új csipketechnikájával nagy feltűnést keltett.

Kinek mi volt a szerepe a kép létrejötte során? Ennek megfejtésére már nem vállalkoznék. Nekem elég a végeredmény és a birtoklás öröme. 110 vagy 119 éves a kép? Sajnálom, hogy egy ilyen könyvet feldarabolnak és képenként adják el. Bár ha ez nem lett volna, valószínűleg nem is került volna a birtokomba a kép, tekintve a könyv árát. A szkennelt kép nem adja vissza az eredeti minőséget, a keretezése végett nem fekszik fel a szkenneren teljesen.

Adós vagyok még az Ikervárt megemlítő szöveggel, amivel szereplünk ebben a nagy műben.

 Balogh Gyula  - Vasmegye.

"Sárvártól délre, hét kilométer távolságra, találjuk Ikervár községet, a Rába mellett, díszes kastélyával és a Rába által kétfelé osztott szép angol kertjével, mely egykor Batthyány Lajost, az első magyar felelős miniszterium elnökét vallotta urának. Korábban Ikervár is Nádasdy-birtok volt. Majd a Draskovichok kezére kerűlt. A Batthyányak a XVIII. század folyamán jutottak az ikervári uradalom birtokába, a mikor a mai kastély még csak egyszerű nemesi udvarház volt. A kastélyt Ybl és Pollák műépítészek által 1845–1848-ig Batthyány Lajos építtette. Van benne 37 szoba és egy tágas csarnok, melyek minden kényelemmel vannak berendezve. A csarnokot Batthyány Lajos és neje, Zichy Antónia olajfestésű arczképe díszíti; a szobákat renaissance izlésű bútorok foglalják el. A falakon a család előkelőbb tagjainak olajfestésű arczképei láthatók. A ház kincses tárában értékes gyűrűk vannak I. Mátyás király korából. Ott van egy régi ezüst tál és serleg, melyeket a család tagjai megkeresztelésénél szoktak használni. A házi könyvtár 6.000 kötetet számlál. A park 280 hold, s a Rába által ketté osztott részeket, a belső és külső parkot, híd köti össze. A belső parkban van a kastély és az üvegházak. A külső parkban, melynek öt holdnyi halastava is van, dámvad, vadpulyka és fáczán tenyészik. A kastély jelenlegi birtokosa gróf Batthyány Lajos fiumei kormányzó."

De ki is írta ezt? Balogh Gyula, levéltáros, történetíró, (Ihászi 1837. május 28. - Szombathely 1921. április 20.) Jogot tanult a pesti egyetemen, de nem lett ügyvéd. 1861-től esküdt a körmendi járásban, 1863-tól Vas vármegye aljegyzője volt. 1859-ben Vas Gereben Képes Újságjának szerkesztője. 1867-től a Vasmegyei Lapok szerkesztője. 1884-től a megye allevéltárnoka, 1889-től főlevéltárnoka lett. Történelmi tanulmányokat írt, elsősorban Vas vármegye múltjáról, melyeket az 1895-ben kiadott Klio szolgálatában című kötetébe gyűjtött össze.  1876-ben kezdeményezője volt a vármegyei Berzsenyi ünnepségeknek, ezért főispáni kitüntetésben részesült.   A Pallas lexikon őt bízta meg Moson, Tolna, Somogy, Vas és Zala megyék történeti fejezeteinek megírásával. Munkatársa volt az Osztrák Magyar Monarchia írásban és képben című monumentális műnek és ő írta a Sziklay-Borovszky féle monográfia Vas megyei kötetének történeti fejezetét. Munkásságáért elismerő oklevelet kapott az udvartól. 34 évi levéltári szolgálat után vonult nyugdíjba. Szívszélhűdésben hunyt el, a szombathelyi Szent Márton temetőben nyugszik. 1956-tól utca viseli nevét.

Lehet, hogy kevésnek tűnik a rólunk szóló írás, de mint manapság mondani szokás "Mi" benne voltunk az újságban!